Az alábbi néhány mondatot Török Gábor blogjának, a Hatalom Világa című bejegyzésében találtam:
".... Számomra azonban a legérdekesebbnek az a rész bizonyult, ahol az LMP frakcióvezetőjének magyarázta el a politika lényegét. Érdemes egy kicsit hosszabban felidézni:
„Nem szeretek személyeskedni és nem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni a hozzászóló személyéről, amit én a magaméval kapcsolatban kényelmetlennek éreznék. De ahogyan Ön gondolkodik erről a kérdésről, az olyan irodalmi széplelkűségre vezet, vagy legalábbis arra emlékeztet engem. Hát hogy akarunk megállapodni mi óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk, és kérünk tőlük valamit? Hogy gondolták ezt?! Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk! Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből. Oszt majd innen tárgyalhatunk. És lehet, hogy ez személyesen valakinek nem tetszik, de a hatalomnak ez a világa. ...”
A fenti sorok után Török Gábor folytatja Orbán Viktor politikai fejlődésének, lelkivilágának elemezgetését.
Én személy szerint sokkal érdekesebbnek találom az "óriási hatalmú multinacionális cégekkel" való alkudozás szükségességét taglaló részt. Magyarország választott kormánya magáncégekkel alkudozik, megpróbál "pozíciót fogni," és ez így rendben is van, ez a hatalom világa, a miniszterelnök szerint.
Matolcsy szélmalomharcot vív, ezekkel az óriási hatalmakkal. A keménykedés a multikkal a választók többségének szemében népszerű lépés,- ezt Orbánék is tudják - én azonban biztos vagyok abban, hogy hosszútávon nem a multik fognak ráfaragni. A válságadókat, ha lesz is belőlük valami, nem fogják egyszerűen benyelni.
Kép:Banksy
A nemzetközi nagyvállalatoknak és a mögöttük álló érdekcsoportoknak rengeteg eszköz áll a rendelkezésére a rendetlenkedő államok megleckéztetésére, senki ne gondolja, hogy Brüsszelben beírnak a panaszkönyvbe, és lenyelik a békát.
Matolcsy és megbízói nem az elsők akik megpróbálnak betartani a multiknak. Volt már rá példa a világtörténelem során, hogy egy politikus keményen kritizálta, és megpróbált komolyan fellépni ezekkel az óriási hatalmakkal szemben.
" Egy komoly összeütközés küszöbén állunk a multinacionális vállalatok, és azon nemzetek között amelyeknek ezek a vállalatok beavatkoznak az alapvető fontosságú gazdasági, politikai, és katonai döntéseikbe. Ezek a globális szervezetek, nem függenek semmilyen államtól, és a tevékenységük nem a közérdeket szolgálja. Egyszóval az egész világ politikai struktúrája van pusztulóban.
A nemzetközi vállalatok a nem csak a fejlődő országokban kísérlik ezt meg, ellenőrizetlen tevékenységük, és domináns szerepük azokban a fejlett országokban is érezteti hatását ahonnan származnak.
A magunkba fektetett bizalom az, ami erősítheti a hitet az emberi értékekben, és azt biztosan állítom, hogy ezek az értékek fenn fognak maradni, soha nem tudják őket megsemmisíteni.
Salvador Allende, ENSZ, 1972
Allende politikai beállítottsága tekintetében kétségtelenül baloldali személyiség volt, azonban az általános "szocialista" hatalomátvételi gyakorlattal ellentétben nem forradalom, vagy külföldi katonák segítségével, hanem parlamenti választások útján került Chile elnöki székébe. Megpróbált jó kapcsolatot fenntartani az Egyesült Államokkal, de számukra nemkívánatos személlyé vált a bankszektor, és a rézbányák államosítása, illetve a dominó effektustól való rettegés miatt. A Szovjetunió vezetése sem rajongott érte, nehezményezték, hogy nem volt hajlandó az ellenzékkel szembeni fegyveres leszámolás útján megszilárdítani a pozícióját, és véglegesíteni a szocialista berendezkedést.
Az orvosból politikussá vedlett Allende kétségtelenül vitatott személyiség, a multinacionális vállalatok tevékenységével kapcsolatos figyelmeztetése azonban napjainkban érvényesebb mint valaha.
Az Allende által vizionált összeütközés a nagyvállalatok, és a segítségükkel gyarmatosított nemzetek között - ami Chile esetében meg is történt, és Allende halálával, és kormánya bukásával végződött - csak abban az esetben jön létre, ha a gazdaságilag kizsákmányolt országok vezetői hajlandóak szembeszállni a multinacionális vállalatokkal. Ez azonban elkerülhetetlenül szembehelyezkedést jelent a cégek származási országaival. A fejlett ipari országokban a nemzetközi cégek a lobbitevékenységen keresztül, és a politikai erőkkel történő összefonódás segítségével komoly befolyást tudnak kifejteni a származási országaik elsősorban az EU nyugati fele, és az USA politikájára.
Általánosan elterjed szokás, hogy befolyásos expolitikusoknak a hivatali idejük lejárta után, nemzetközi vállalatok igazgatótanácsi pozíciókat ajánlanak fel. Például Tony Blair jelenleg a J.P. Morgan , és a Zurich Financial Services igazgatótanácsának is a tagja, de hetekig sorolhatnám a példákat.
Ahogy a fenti idézetből kiderül Orbán Viktor is tisztában van ezzel, és szerintem ha Matolcsy sokáig csapkodja az asztalt, akkor hamarosan a sarokba térdelteti az osztályfőnök, szerencsés esetben még azelőtt mielőtt például leminősítik az országot. A forradalmi szembenállás a multikkal csak parasztvakítás, ami a népszerűségnek jót tesz ugyan azonban komoly változást, és bevételeket nem fog eredményezni. A költségvetés tekintetében viszonylag jelentéktelen válságadót, a multik a lakosságon fogják leverni. A komoly szembehelyezkedés a multikkal jelentős veszélyeket rejt magában a politikai elitre nézve, akik inkább kiszolgálják a külföldi tőke érdekeit, mintsem a saját pozícióikat kockáztassák.