Miután az Alkotmánybíróság gyakorlatilag lehúzta a WC-n a kormány nem is annyira titkos fegyverét a választási regisztrációt, két lehetőség maradt. Az egyik, hogy a már korábban Szájer József által megszellőztetett unortodox módszerrel csak azért is megcsinálják, vagy egyelőre lemondanak róla. Sokak meglepetésére, és a gyakorlattal ellentétben ez utóbbi történt.

Minden bizonnyal a nehezen számszerűsíthető előnyök és hátrányok mérlegelése vezetett idáig, és a véleményem szerint a kormány ezúttal jól döntött. A választási regisztráció népszerűtlen ötlet volt, amelynek az egyetlen célja a Fidesz-KDNP választási előnyének biztosítása lett volna. Ezt még a vak is látta.

Közelednek a választások, a közönség véleménye egyre fontosabb, az Alkotmánybíróság döntésének sárbatiprásával korlátlan muníciót biztosítottak volna az ellenzéknek. Az, hogy nem éltek (vissza) a kétharmad erejével, az önmegtartóztatás látszatát keltheti, és biztosít némi teret az "ész szavára", illetve a "politikai felelősségérzetre" történő hivatkozásokra, de a regisztráció további erőltetésével saját magukat szúrták volna tökön, és erre valaki időben rájött. Azt a megoldást választották ami pillanatnyilag előnyösebbnek látszik. 

Lehet, hogy perverz gondolat, de nekem erről az egészről a Schindler listájának egyik jelenete jutott eszembe: