Condolezza Rice ( az USA külügyminisztere 2005-2009, nemzetbiztonsági tanácsadó 2001-2005) és Robert M. Gates ( hadügyminiszter 2006-2011, ex CIA) közösen összehánytak egy cikket, amit október 8-án hozott le a Washington Post.
Az írás azzal foglalkozott, hogy hogyan tudna az USA visszütni Putyinnak.
Egy vicc az egész.
Az első megállapítások egyike, hogy Putyin az orosz érdeket szeretné érvényesíteni, és nem a stabilizálni akar Szíriában.
Legalábbis nem a stabilitás amerikai meghatározása szerint.
He is not stabilizing the situation according to our definition of stability
De nem csak a stabilitás kifejezés értelmezésében van különbség a két hatalom között:
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a siker definíciója Moszkvában nem ugyanaz mint nálunk. Az oroszok már megmutatták, hogy hajlandóak elfogadni, vagy akár ösztönözni is az úgynevezett bukott államok, és jegelt konfliktusok létrejöttét, Grúziától Moldován keresztül Ukrajnáig. Miért lenne Szíria kivétel?
Most, hogy nagyjából van némi fogalmunk mit jelent a stabilitás és a siker az oroszok szerint, kíváncsi lennék az amerikai meghatározásra is.
Afganisztán, Irak, Líbia jelenti a sikert és a stabilitást amerikaiul?
Vagy éppen Szíria?
Egyébként érdekes ilyesmiket olvasni Condolezze Rice-tól, aki az egyik fő támogatója volt az Irak elleni inváziónak.
Rice, aki szerdán este Chicagóban első ízben szerepelt a nyilvánosság előtt, amióta kinevezték az iraki stabilizációért felelős csoport felügyelővé, kijelentette: közelmúltbeli bizonyítékok vannak arra, hogy Szaddám Huszein rendszere a legutóbbi időkig vásárolt és fejlesztett nukleáris és biológiai fegyvereket. Hozzátette, hogy Irak megpróbált rakétákat is vásárolni Észak-Koreától.- MNO
2003-ban nevezték ki az iraki stabilizációért felelős csoport élére.
Az eredmény magáért beszél. Egyértelmű sikersztori.