Amikor egyre többet beszélnek ilyesmiről az embernek önkéntelenül is az a gondolata támad, hogy talán szoktatják a gondolathoz.

Ezúttal nem az IMF, hanem a német központi bank, a Bundesbank, állt elő a pofátlansággal.

A jelentés arra is kitér, hogy a vagyonra (például ingatlanra) kivetett egyszeri adó olcsóbb megoldás lehet az államadósság leküzdéséhez. A fogyasztási vagy jövedelem típusú adóemelés és más megszorítások nem biztos, hogy elegendőnek bizonyulnak akkor, amikor azonnali államcsőd veszélye fenyeget. A Bundesbank szerint kedvező feltételek mellett a nettó vagyonra kivetett adó újraallokálhatja az eszközöket a magán- és közszektor között, ezzel pedig jelentős adósságleépítést lehet elérni rövid idő alatt. - Újra előkerült az ötlet: fizess egyszeri vagyonadót! - Portfolio

Az IMF Fiscal Monitor jelentésében szinte eldugva, a sorok között utaltak a lehetőségre - kb 2 hétig tartott mire a sajtó kiszúrta - a Bundesbank már egy egész elemzést áldozott az egyszeri vagyonsarcra.

Az IMF az államadósság csökkentésével kapcsolatban dobta fel, a Bundesbank konkrétan azt a lehetőséget mérlegeli, hogy államcsőd esetén kellene célba venni a magánvagyont, mielőtt a tagállamok segítséget nyújtanak.

A válság kirobbanása előtt volt néhány olyan ország, ahol az EU átlagához képest is nagyon alacsony volt az államadósság. Említhetném például Spanyolországot (2008 - 36.1%), vagy Írországot (2008 - 25%).

Az említett országoknak a köztartozását a bankrendszerük megmentésének a költségei, a pénzügyi szektorban keletkezett veszteség államosítása növelte a többszörösére.

Ha magas államadósságot a lakosság vagyonának egyszeri adóztatásával csökkentenék, mondjuk egy államcsődközeli helyzetben, akkor gyakorlatilag az a helyzet áll elő, hogy a bankok megmentését, részben a lakosság vagyonának az elkobzásával fedeznék.

Vagy vegyük például Ciprust. Ciprus sem azért sodródott a tönk szélére, mert az államadósság visszafizethetetlenné dagadt. Ott is a bankok mentek majdnem csődbe, és az államnak nem volt lehetősége a piacokról annyi forrást bevonni, hogy feltőkésítse a bankjait. Ekkor kért segítséget a ciprusi kormány, és ekkor vágták meg a betéteseket.

Ez volt az, amit az izlandi kormány megtagadott, nem volt hajlandó átvállalni, közadóssággá konvertálni a pénzügyi szektor veszteségét. Az Európai Unió tagjaként valószínűleg nem élhettek volna ezzel az opcióval.

Azt hiszem, hogy sejted mit akarok mondani.

Egy uniós állam nem csak a felelőtlen gazdálkodás miatt kerülhet olyan helyzetbe, hogy mentőcsomagra legyen szüksége. A bankrendszer összeomlása is csőd közeli helyzetet eredményezhet, ha a feltőkésítéshez szükséges források nem állnak az állam rendelkezésre. Feltéve, hogy az állam elkötelezett a bankok megmentésével kapcsolatban.

És ilyenkor lépne hatályba első körben az egyszeri vagyonadó, a mentőcsomag előtt, a Bundesbank elképzelései szerint.