Egy kitűnő elemzés jelent meg tegnap a Portfolio oldalán, amely a kormányzás minőségének összefüggéseivel foglalkozik.
A szakirodalomban empirikusan igazoltnak tűnik az is, hogy a gazdasági fejlettség és a kormányzás között erős és szignifikáns kapcsolat van. Ezzel pedig cáfoltnak tekinthetjük, azt a neoklasszikus feltevést, miszerint a nemzeti jövedelem főként a tőkeellátottság függvénye volna. A kormányzásban meglevő különbségek kimutatásával feltárhatjuk mindazon vélt vagy valós törésvonalakat, amik ma egyértelműen felosztják Európát. - Mennyire számít, hogy jó-e a kormányzás? - Portfolio
Vitathatatlan, hogy a versenyképesség és a gazdasági fejlettség kéz a kézben jár a kormányzás minőségével. Azonban azt hiszem, hogy a cikk szerzője elfelejtett rámutatni egy nagyon lényeges pontra.
A direkt demokrácia és a képviseleti demokrácia közötti óriási minőségi különbségre, amelyre kevés egyértelműbb történelmi bizonyíték létezhet, mint Európa egyetlen direkt demokráciája: Svájc.
Még mielőtt valaki nekiállna offsórózni és svájcibankszámlázni, kérem vegye figyelembe, hogy ez a státusz sem jöhetett volna létre tartós, minőségi kormányzás nélkül.
Természetesen a képviseleti demokráciák döntéshozói nem szívesen vesznek erről a tényről tudomást, hiszen a direkt demokráciában a képviselők jelentősége, és ezzel együtt a befolyásuk, illetve a hatalmuk is korlátozott. És a képviselők ezt nem szeretik. A képviseleti demokráciák képviselői (a népakarat tolmácsai) elsősorban a saját személyes, rövidtávú érdekeiket tartják szem előtt, a választóik érdeke másodlagos kérdés. Gondolom mindenkinek világos, hogy ez az apróság - ami mellesleg a korrupció és a megélhetési politizálás elsőrendű táptalaja - milyen irányban befolyásolja a kormányzás minőségét.
Például mi az esélye annak, hogy a trafiktörvény átment volna egy direkt demokráciában? Valamivel kevesebb mint zéró százalék. De még hosszasan sorolhatnám.
Talán nem véletlen, hogy a svájciak köszönik szépen, de inkább kimaradnak a nagy európai képviseleti demokráciából is. Gondolom semmi szükségük rá, hogy José Manuel Barroso mondja meg nekik a tutit.