Múlt hét szerdán érkezett az IMF küldöttsége Londonba, ahol ismét felhívták a pénzügyminiszter figyelmét a megszorítások gazdasági növekedésre gyakorolt káros hatásaira.
Milyen megszorítások?
Az igaz, hogy George Osborne sokat beszél a megszorításokról, de azoknak nyoma sincs. Legalábbis a költségvetésben. Az Egyesült Királyság költségvetési hiánya 8% volt a múlt évben, az államadósságot pedig a "megszorítások kormánya" várhatóan megduplázza a következő választásokig.
1976-ban az Nagy-Britannia egyszer már majdnem csődbe ment. Akkor az IMF lépett közbe. A mentőcsomag lezsírozása után James Callaghan miniszterelnök ezt találta mondani:
"Eddig úgy gondoltuk, hogy ki tudjuk költekezni magunkat a recesszióból, és képesek vagyunk növelni a foglalkoztatottságot a kormányzati kiadások fokozásával. Azt kell hogy mondjam, ez a lehetőség többé nem létezik. És ha valaha is létezett, csak egy nagyobb dózis infláció gazdaságba történő befecskendezésével működött, aminek a későbbiekben még nagyobb munkanélküliség lett a következménye."
Meglátjuk, hogy a brit kormány emlékszik-e még Callaghan szavaira. De ha még emlékeznek is, a végtelen gazdasági növekedésre alapozott jóléti állam racionalizálása igen komoly társadalmi ellenállásba ütközne.
A királynő szerint a miniszterei azon kívül, hogy a deficit csökkentésén fáradoznak, egy igazságosabb társadalom kialakítására is törekedni fognak, ahol azok járnak jól akik keményen dolgoznak.
Mindenesetre a saját családjának megelőlegezett egy 5 millió fontos fizetésemelést a következő évre.