Az Origón megjelent ma egy érdekes cikk a tervezett elavulásról, illetve egy ezzel kapcsolatos dokumentumfilmről.
Gonosz összeesküvés rángatja dróton a fogyasztói társadalmakba született embereket vagy száz éve - ezt vallják azok, akik a tervezett elavulásról beszélnek. Eszerint a folyamatos profit és a termelés pörgetése érdekében a gyártók direkt nem tartós árucikkeket terveznek és árulnak. Tényleg chipet építenek a nyomtatókba, amitől azok tönkremennek? - Direkt mennek tönkre a menő cuccok? - Origo
Miközben Edward Bernays a propaganda és a reklámok segítségével a jó fogyasztó kitenyésztésével foglalatoskodott, Bernard London 1932-ben elkövette a "Tervezett elavulással véget vetni a válságnak" című írását. London szerette volna elérni, hogy a tervezett elavulást a kormányok kötelezővé érvényűvé tegyék, ezzel biztosítva az fogyasztást, és az állandó keresletet. Mondjuk ezt ő még jogi úton képzelte el, úgy, hogy minden használati eszközt a kormány által meghatározott élettartam után be kellet volna szolgáltatni, és megsemmisíteni.
A cikkben számos szakértőt megszólaltatnak a tervezett elavulás védelmében, ami maximum egy végtelen erőforrásokkal rendelkező bolygón lehetne elfogadható álláspont, ott is csak akkor, ha az öncélú termelésből származó hulladékot felzabáltatnák a gyártulajdonosokkal.
Voltak, akik azzal érveltek, hogy a tervezett elavulás nagyon jó eszköz az ellen, ami a kapitalizmust jellemzi: hogy időről időre krónikus depresszióba kerül.
Az ábra szerint ez most nem jött be...
A tanulmányában Maycroft azt is megjegyzi, hogy manapság a korábban alkalmazott trükkök egy részétől már törvények védik a fogyasztókat.
LOL
Maycroft szerint sok gyártó érvelt azzal az elmúlt évtizedekben, amikor a tervezett elavulásról folyt a vita, hogy a divat változásának követése az emberek belső igénye is, akik mindig valami újra vágynak.
Homo Consumer?
Nem hiszek abban, hogy az ember született fogyasztó. Kifinomult kereskedelmi propagandával, mesterségesen generált igényekkel szocializálják a születésétől fogva.