Semjén Zsoltnál kevés visszataszítóbb figurát teremtett az Úr. A Fidesz farvizén evező parazitapárt és a jól helyezkedő fővadász parlamenti tevékenységét nagyjából összefoglalja, hogy ha nincs ez a plágiumcirkusz akkor én már azt is elfelejtem volna, hogy egyáltalán léteznek.
Illetve nem egészen. A legemlékezetesebb színpadi alakításától, a győzelem napi keresztvetéstől a mai napig sírógörcs-rohamok törnek rám éjszakánként.
Köszönet az égieknek a 3. perctől:
Ha ilyen Semjénszabásúak népesítik be a mennyországot, akkor a pokol simán vállalható alternatívának tűnik.
És hogyan is felejthetném el Hoffmann Rózsát, a jövő értelmiségének kiírtásáért felelős államtitkárt, aki mielőtt felfedezte magában a keresztény értékrend iránti vonzódást az MSZMP sorait erősítette. Szerencsére Mindszenty ezt már nem érhette meg.
Nekem halvány fogalmam sincs, hogy Semjén Zsolt plagizált-e vagy sem, és nem is érdekel. Az ügynek - és a számos hasonlónak - mindenképpen van pozitív olvasata a jövő nemzedékeinek számára. Ha nincs pénzed tandíjra, nem akarsz diákhitelt, vagy itthonmaradási szerződést kötni az állammal, az még nem zárja ki, hogy sikeres ember legyél, a politika és az államigazgatás tárt karokkal vár. Nyugodtan szerezhetsz egy diplomát, kisdoktorit, píédzsdit okosba, másolhatsz, csalhatsz, itt akár köztársasági elnök is lehetsz. Ha bárki megkérdőjelezné a tudományos érdemeid hitelességét, nyugodtan hivatkozhatsz politikai támadásra. A frakció és a pártközeli média hinni fog neked.
Ámen.
