Még július 19-én írtam, hogy Spanyolországnak a 100 milliárdos bankmentő csomag annyit sem fog érni, mint a halottnak a csók, és már csak idő kérdése, hogy egy, a spanyol államnak nyújtandó segélycsomag is napirendre kerüljön.

A Reuters szerint a spanyol miniszterelnök már egyre nyilvánvalóbban játszadozik a gondolattal, de mielőtt hivatalosan is segítségért kiáltana, még szeretné tudni, hogy milyen feltételekkel számolhat, illetve, hogy milyen formában számíthat a segítségre. A csütörtöki sajtótájékoztatón, - amit az olasz miniszterelnökkel közösen tartottak - Rajoy többször is kitért a mentőcsomagot firtató kérdések elöl. Elemzők szerint Rajoy bízik abban, hogy az Európai Központi Bank belengetett kötvényvásárlási akciója esetleg a fenntartaható szintre süllyeszti a spanyol állampapírok hozamait. Ha ez bekövetkezne akkor sem hiszem, hogy tartós megoldást jelent majd az EKB akciója, időhúzásra lehet csak jó, egy pillanatnyi lélegzetvételhez juttatva a spanyol költségvetést.

A Reuters névtelen forrása szerint a spanyol gazdasági miniszter a múlt héten Wolfgang Schauble német pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásai során megjegyezte, hogy ha a finanszírozási problémákat nem sikerül rövid időn belül megoldani akkor Spanyolországnak körülbelül egy 300 milliárd eurós segélycsomagra lesz szüksége.  A miniszterelnöki hivatal cáfolta az értesülést.

Kétségtelen, hogy Spanyolország rövidesen tekintélyes külső segítségre fog szorulni, és az sem kérdéses, hogy az ECB, az EU, és az IMF mindent meg is fog tenni, hogy "normalizálja" a helyzetet, Spanyolország nem dőlhet be. Korábban azonban már említettem, hogy a módszereik hatékonysága meglehetősen kétséges, legalábbis ha a görög mentési kísérletből indulunk ki. Remélhetőleg valamit már tanultak belőle, mindenesetre egyelőre úgy néz ki, hogy csodák nincsenek.

A probléma csak az, hogy ha sikerülne is elhárítani a spanyol katasztrófát az ECB kötvénypiaci manipulációjával, vagy valamiféle megváltó mentőcsomaggal a következő pénzügyi cunami - az olasz - már az ajtón kopogtat. A közös valuta és a pénzügyi status quo fenntartása egyre komolyabb kihívásokkal szembesíti az európai döntéshozókat, és az alagút vége még nagyon messze van.