Eredetileg Kiszel Tündéről szerettem volna írni, de meggondoltam magam.
A szigorú börtönbüntetések nem kizárólag a társadalomra veszélyesnek ítélt személyek elkülönítését szolgálják, a szabadságvesztés lehetőségének általában elrettentő ereje is van. A bűnöző-aspiránsoknak mérlegelniük kell a tetteik következményeit, a bűncselekményből fakadó előnyöket illetve a lebukásból származó esetleges hátrányokat, retorziókat is.
A Fidesz által 2010-ben végrehajtott, a három csapásként elhíresült Btk. módosításnak a célja is elsősorban az elrettentés volt. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kormánynak valóban szándékában áll az elkövetők tömegeit hosszú évtizedekre börtönbe zárni, ez ugyanis hatalmas költségekkel járna, és büntetésvégrehajtási intézményrendszer kapacitását is alaposan próbára tenné. Idővel majd meglátjuk, hogy mennyire sikerült ráijeszteni a bűnelkövetőkre.
A napokban olvastam az újbudai telekügylet, a Kopaszi-gate legújabb fejleményeiről.
"Felfüggesztett börtön kiszabását kérte az ügyészség Molnár Gyulára, a XI. kerület volt szocialista polgármesterére. Helyettesét, a szabad demokrata Lakos Imre és egy vádlott-társuk ellen is ugyanzet kérte az eljáró ügyész a Fővárosi Törvényszéken." - Index
Ez annyit jelent, hogy a legsúlyosabb büntetés amit Molnárék kaphatnak az a felfüggesztett szabadságvesztés lehet, mert meglepne ha a védők súlyosbításért fellebeznének. A vád szerint Molnár Gyula és bandája egy állami telket próbált átjátszani egy magáncégnek. Az ügyészség álláspontja az, hogy az intézkedések ugyan nem ütköztek jogszabályokba, de a vádlottak szándékai jogszerűtlen célzatúak voltak. Az ügyvédek szerint az ügyfeleik ártatlanságához természetesen nem férhet kétség, de ha mégis akkor is csak aljas politikai támadásokról lehet szó. Ezt nem lehet kihagyni.
Nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, ahol az állami tulajdon átmentése egy céghálón keresztül "jogszerű célzattal" történhetne, és az sem túl megnyugtató, hogy ha valaki mégis jószándékkal szeretne átjátszani ezt-azt az ismerősei cégének, akkor erre a törvényi keretek tulajdonképpen adottak.
Molnárék védelmére legyen mondva, hogy a tervüket végül nem sikerült megvalósítaniuk, ebből kifolyólag anyagi kár nem keletkezett. Mondjuk megnézném a mélyen tisztelt bíróság arckifejezését ha egy terrorista hasonló érvekkel bizonygatná az ártatlanságát egy balul elsült merénylet után, de térjünk vissza a hazai fehérgalléros terroristákhoz. Képzeljük magunkat Molnár, vagy akármely olyan köztisztviselő zakójába akinek lehetőségében áll az állami, vagy az önkormányzati tulajdon felett rendelkezni. Ha néhány tízmilliónyi mellékesre szert lehet tenni úgy, hogy botrány, vagy bukta esetén maximum felfüggesztett szabadságvesztésre számíthatnak, mi tartaná vissza őket? A hivatali eskü?
Úgy tűnik, hogy bizonyos bűncselekmények tekintetében a jogalkotók sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az elrettentés erejének mint általában. Nevezzük ezt nyugodtan a zéró csapás elvének.
