A Spiegel Online június 16-án közölt egy cikket ami görög bankpánikról tudósított. A beszámoló érdekessége, hogy az unalomig ismételt,- ma éppen hány millió eurót vettek ki a görög betétesek - mantra helyett, a hétköznapi emberek szemszögéből enged bepillantást a kialakult helyzetbe, az átlagpolgár dilemmáival szembesíti az olvasót. A cikkben álnéven nyilatkozik egy athéni pénzintézet középvezetője, akinek az események görög hétköznapokra gyakorolt hatásain kívül, a betétkivonási hullám szakmai oldalára is rálátása van. Csak egy rövid bekezdést szeretnék idézni a riportból:
Stavropoulos és barátai egy új stratégiát alkalmaznak a napi kiadások kezelésére. Mindenért hitelkártyával fizetünk - mondja. Ha a görög bankok csődbe mennek, nem lesznek képesek behajtani a kintlévőségeiket. Ha szórakozni akarnak velem, én is ugyanazt csinálom velük.
Szerintem van valami tragikomikus a banki alkalmazott vallomásában, aki a hitelkártájával fogad a pénzügyi összeomlásra. Egy fizetésképtelen ország, az ECB titkos hiteleivel megtámasztott bankredszerének dolgozója igyekszik minél nagyobb adósságot felhalmozni annak érdekében, hogy a ménküből - ha esetleg beüt - azért ő is profitáljon. Ez a kis történet kitűnően jellemzi nem csak a görög állapotokat, hanem az egész modern gazdasági rendszerünket: mindenki olyan pénzt költ amivel sohasem rendelkezett.
( Stavropoulos a bankár azt is bevallja, hogy ugyan érez némi lelkiismeretfurdalást, de ő már egy éve kimentette a megtakarításait az országa bankjaiból.)
