Úgy tűnik, hogy az energiahordozók, és a nyersanyagok megszerzéséért folytatott globális sakkjátszmában könnyű győzelmet aratott a Nyugat.
A líbiai Nemzeti Átmeneti Tanács nem kíván Kínával, és Oroszországgal olajüzletekbe bonyolódni a jövőben.
Az USA baráti kormányzatok hatalomra juttatásával, illetve hatalomban tartásával próbálja biztosítani az energiahordozó-források feletti ellenőrzést. A cél érdekében különböző indokokkal indított fegyveres beavatkozások több milliárd dollárt emésztenek fel évente.
Kínának szintén szüksége van a hagyományos energiahordozókra, azonban nem próbál fegyveres erővel beavatkozni a kereskedelmi partnerei belügyeibe, a hatalom aktuális birtokosaival egyezkedik. Emiatt jogos a vád, hogy olyan rezsimeket támogatnak ahol az emberi jogok csak papíron léteznek, de elkerülik a hatalomváltással járó feszültségeket, és a beavatkozás költségeit.
A két különböző harcmodor közül, most nagyon úgy tűnik, különösen a líbiai események fényében, hogy az amerikai módszer az eredményesebb. A kínai vezetők tisztában vannak a saját katonai erejük korlátaival, kerülik a konfrontációt az Egyesült Államokkal, amely egyre több olajban gazdag országban szerez befolyást.
Az olajkészletek azonban lassan de biztosan kimerülnek.
Miközben az USA milliárdokat költött az iraki olajkészletek feletti ellenőrzés megszerzésére, Kína 500 milliárd dollárt költött tavaly az alternatív erergiaforrásokkal kapcsolatos kutatásokra, és technológiai fejlesztésekre. Nem kizárólag a fosszilis energiahordozókra koncentrálnak, hanem egy új energetikai infrastruktúra kialakítására, és az ehhez szükséges ásványkincsek forrásainak felügyeletére és kitermelésére is.
Energiapánik miatt jöhet el a világvége
"A népességnövekedés gyorsulása ráirányítja a figyelmet a fosszilis energiahordozó-kapacitások kimerülésére. Radikális technológiaváltás nélkül a jelenlegi ütemet fenntartva néhány száz éven belül összeomolhat a világgazdaság."
