Eljött a rendszerváltás ideje.....
"A történelem nem ad több haladékot, mondja a miniszterelnök, ezért most tartós válságkörnyezetben kell átalakítani az országot."
Orbán Viktor: Megcsináljuk, amit húsz év alatt senkinek sem sikerült
Egyszer egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy mi, és mikor lett elrontva a magyar gazdaságban, ami a most kialakult helyzetet eredményezte. A kérdés az elmúlt 20 évre vonatkozott.
Mondtam neki, hogy semmi, gyakorlatilag soha nem is működött. A rendszerváltás után az ország az olcsó hitelekből, és a privatizációból (végkiárusításból) tengődött, a kiadások mindig meghaladták a bevételeket. Apadt a vagyon nőtt az adósság.
Politikusaink a saját boldogulásukkal voltak elfoglalva, és úgy csináltak mintha kormányoztak volna. Komoly struktúrális átalakításokba senki nem mert belevágni, mert az túl sok munkával, és politikai kockázattal jár. Az olcsó hitelek korszaka azonban lejárt, eladni sincs már mit, a hullámok összecsaptak.
Az előző rendszer nehéz örökséget hagyott maga után, de ügyes taktikázással sikerült sokat rontani a helyzeten. Ez már az utolsó utáni óra, és ha Orbán Viktor komolyan gondolja amit mond akkor nagyon kemény feladatra vállakozik. A szokásos módszerek már nem segítenek, itt valóban forradalmi megoldásokra van szükség, nem csak nagy szavakra, és ravasz kommunikációra. Ki kell lépni a hagyományos keretek közül, gazdaságilag és politikailag egyaránt.
Szeretném azt hinni, hogy ez a kormány képes a feladatra, de az eddigi tevékenységük azt sejteti, hogy erre semmi esély. Ha azt gondolják, hogy az 2-3 hónap alatt, néhány átírt törvénnyel, és chipsadóval felülírhatják az elmúlt20 "eredményeit" akkor nagy a baj. Matolcsyval nem fog menni. Történelmet kell írni.
A felturbózott munkatörvénykönyv, és az európai termelőközpont kijelentésekből arra tudok csak következtetni, hogy a versenyképessé éheztetett munkások hadseregével kívánják vonzóvá tenni az országot a külföldi gyárosok számára. A Kárpát-medence Kínája? Halott ötlet, ez a vonat már elment, változik a világ.
Teng Hsziao-ping már a hetvenes évek végén megkezdte azokat a gazdasági reformokat amelyek napjaink Kínáját eredményezték. Nem volt könnyű dolga, komoly küzdelmeket folytatott a saját pártjának maoista kövületeivel, és a nemzetközi vörös közösséggel akik folyamatosan támadták a "puhulása" miatt. Közben az európai elvtársak csak ültek a langyos vízben, még azt sem érezték igazán, hogy valami nem stimmel, lassan haladtak az összeomlás felé. Talán nem véletlen, hogy a kínai kommunista párt volt az egyetlen amely meg tudta őrizni a hatalmát, (új köpönyeg nélkül) és az életszínvonalat is képesek voltak növelni. Időben kapcsoltak, még mielőtt rájukszakadt volna a szerkezetkész szocializmus.
