Eladta a veséjét egy iPad 2-ért

168 óra online

"Egy 17 éves kínai fiú szervkereskedőknek eladta az egyik veséjét, csak azért, hogy megvehesse az áhított iPad 2-öt. A veséért mintegy 600 ezer forintnak megfelelő összeget kapott."

Két nappal ezelőtt egy dokumentumfilmet néztem Moldova elmúlt 20 évéről. A filmben szót ejtettek arról is, hogy Moldovában virágzik a szervturizmus. Minden évben több száz moldáviai polgár indul Törökországba, hogy néhány ezer euróért megszabaduljon a veséjétől. Interjút is készítettek egy középkorú férfival aki a könnyeivel küszködve mondta el, hogy a szegénységből az egyetlen kiutat az oktatás jelenti számukra. Azért adta el a veséjét, hogy a lánya tanulmányait tudják finanszírozni az árából.

Nehéz döntés, a saját egészségét áldozta fel, a gyermeke remélt szebb jövőjéért. A kilátástalannak gondolt helyzetében igyekezett a kisebbik rosszat választani. Döntése talán igazolható is, számára mindenképpen.

De mi a helyzet a kínai fiúval?

Egy új iPad?

Az egészségéért, az életéért?

Majdnem száz évvel ezelőtt egy rendkívül tehetséges fiatalember arra a következtetésre jutott, hogy sokkal könnyebb, beadni, vagy eladni valamit az embereknek ha az érzelmeikre próbál hatni ahelyett, hogy észérveket vonultatna fel. Ez a tehetséges fiatalember (akiről még mindenképpen írni fogok) később megalapította a világ első Public Relations cégét, sőt, maga a kifejezés is tőle származik.

Módszerein azóta nem sokat változtattak, inkább csak csiszoltak, finomítottak rajtuk.

A reklámok célja, hogy vágyat ébresszenek a célközönségben, gyakran teljesen felesleges, de legalábbis semmiképpen sem nélkülözhetetlen tárgyak, szolgáltatások iránt.

A kínai fiú esetében kitűnő munkát végeztek.

A veséjét adta egy olyan használati tárgyért ami 1-2 év múlva jobb esetben idejét múlt, ciki lesz, rosszabb esetben már működni sem fog.