A hét végére ígérte a kormány a strukturális reformjainak leleplezését. Csodára azonban ne számítson senki.
Korábban már megtudhattuk, Orbán Viktor a megszorítások ellensége. Szerinte a megszorítások alkalmazása az MSZP vesszőparipája, szerinte a bevételek növelésére, és a kiadások csökkentésére van szükség. Ha végiggondoljuk, hogy az állami kiadáscsökkentés, és bevételnövelés mit is jelent az átlagzemberek szempontjából, akkor világossá válik, hogy a strukturális átalakítás is csak játék a szavakkal.
A strukturális reformnak, kiadáscsökkentés-bevételnövelésnek, megszorításoknak, és a többi hasonló elnevezéssel illetett programoknak vagy csomagoknak a gyakorlati megnyilvánulásai a lakosság számára ugyanazok, különbség csak a megfogalmazásban van. Egy kiadós verést is lehet pedagógiai célzatú fizikai kontaktusnak nevezni, attól még ugyanúgy fáj.
A jelentős, valódi strukturális reformok végrehajtásának az akadálya nem feltétlenül csak a szakértelem, és az akarat hiánya, hanem elsősorban a mozgástér szűkössége.
A Fidesz nem tudott, vagy nem fáradozott azzal, hogy tisztességesen felkészüljön a kormányzásra. Választási programjuk nem volt, erre nagyon sok jel utalt, de sokan remélték, hogy csak jól titkolják. A Fidesz sikere az MSZP katasztrofális kormányzásának volt elsősorban köszönhető, nem a Fideszre szavaztak sokan, hanem az MSZP ellen. A győzelmi mámor és a ködösítés jellemezte az országgyűlési, és önkormányzati választások közötti időszakot, (amit én csak a valóság fekete lyukaként hívok) amit a bankadóval, 2 hetes rendrakással, a devizahiteleseket megmentő csomaggal, és még néhány hasonló populáris intézkedés lebegtetésével cukroztak a reménykedők számára. A narancsforradalom második menetének abszolút sikere után azonban egyértelművé vált, hogy ötletük sincs. Jó, legalábbis biztosan nincs, a hangulatjavító intézkedések gyakorlati megvalósítása sem történt meg, ha mégis, akkor sem úgy ahogy azt elképzeltük.
Ahogy már említettem a valódi reformok végrehajtásának akadálya a mozgástér szűkössége. A mozgástér egyik legfontosabb határoló tényezője az államadósság. Ez óriási terhet jelent a nemzetgazdaság számára, az adóbevételek jelentős részét a törlesztésre kell fordítani. A külföldi érdekeltségi körök befolyása szintén határokat szab a kormánynak, a külföldi befektetők, hitelezők, vállalatok jelentős érdeksérelmet nem tolerálnak. A kormány a külföldi gazdasági érdekeket sértő intézkedéseinek "eredményességét" jól példázza a médiatörvény, és a multik adóztatásának az ügye, politikai tekintetben pedig a szlovák nyelvtörvény, és az állampolgársági cirkusz.
Figyelembe kell vennünk, a külföldi gazdasági érdekcsoportok, és a hazai komprádor elit közötti összefonódást is, a külföldi befolyás elleni látványos fellépés gyakran csak színjáték.
El is érkeztünk a harmadik határoló erőig, a belföldi politikai, és gazdasági elit érdekeinek sérthetetlenségéhez. Az uralkodó osztály nem fog olyan intézkedéseket foganatosítani az úgynevezett "strukturális reformok" keretein belül amely rájuk nézve jelentős érdeksérelemmel járhat.
Tételezzük fel, hogy a Fidesz vezetésének átnyújtanának egy Magyarország felvirágoztatására alkalmas, hibátlan terveket tartalmazó javaslatcsomagot, azzal a feltétellel, hogy ők nem nyithatják ki, kizárólag egy másik párt képviselői. Ez azzal a következménnyel járna, hogy az ország helyzete jelentős mértékben javulna, de a Fidesz vezetői és patronáltjai elveszítenék a hatalmi és gazdasági kiváltságaikat. A "nemzeti egység" megvalósulhatna, de kizárólag egy másik párt zászlaja alatt. Biztosak lehetünk benn, hogy ez a csomag a kukában végezné.
Ha figyelembe vesszük az ország helyzetét és az imént felsorolt korlátokat akkor nagyjából sejthető, hogy mit is fog tartalmazni az Orbán csomag.
A kiadáscsökkentés az állami kiadások, támogatások csökkentését jelenti. A kormánynak ebben a tekintetben a legnagyobb mozgástere a közintézmények költségvetésének faragásában van. Ez nem kizárólag a közintézmények dolgozóit fogja érinteni, hanem azokat is akik ezeknek az intézmények a szolgáltatásait igénybe veszik. Például oktatási intézmények, kórházak, rendőrség, tömegközlekedés, közigazgatás és még sorolhatnám. Gyakorlatilag mindenkit aki, nem engedheti meg magának ezeknek a szolgáltatásoknak a magánszektorban jelen lévő alternatíváinak a finanszírozását. Magániskolák, privát-fizetős egészségügyi intézmények és a többi.
A bevételek növelése pedig esetünkben az adóbevételek növelésének kísérletét fogja jelenteni, ami új adókat, és a már meglevők befizetésének szigorúbb ellenőrzését hordozza magában. Új adók tekintetében sem számíthatunk rendkívüli jelentőségű áttörésre, elképzelhető néhány a hamburgeradóhoz hasonló, valami nemes szándék köntösébe (pl környezetvédelem, a pazarlás fékezése, stb) bújtatott újabb sarc, de jelentős bevételt eredményező, "forradalmi" adók kivetése nehezen elképzelhető. Ezen a területen az adók befizetésének szigorúbb ellenőrzésén lesz a hangsúly, a fekete, és szürkegazdaság fehérítésén.
Nem kételkedem Matolcsy György szakértelmében, és jó szándékában azonban egy gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladatra vállalkozott. Egy ország problémáit úgy megoldani, hogy közben a problémák gyökereihez nem nyúlhat, lehetetlen. A mozgásterét némileg bővíti a "talált pénz" a nyugdíjak államosításával keletkező bevétel ez azonban csak rövidtávú előny, csak egy kölcsön amit kamatostul kell visszafizetni. Ezt a pénzt csak egyszer lehet eljátszani, ha rossz lóra teszik, akkor milliókat taszítanak a kilátástalanságba, akiknek az ingyenes utazás csak csekély vigaszt fog nyújtani.
Ha az Orbán csomaggal kapcsolatban valaki további konkrétumokat szeretne megtudni a bejelentésük előtt, akkor tanulmányozza Románia, és Görögország kormányainak intézkedéseit, és azok következményeit.
