Az IMF führer Christine Lagarde elégedetten nyugtázta, hogy összejött a nagy feltőkésítési akció, sikerült összetarhálni azt a 430 milliárd dollárt amit Európa megmentéséhez tartanak szükségesnek. Gyűlnek az ígéretek, és a felajánlások a páncélszekrényben.

Európát nem véletlenül emeltem ki. Jelzésértékű, hogy a hagyományosan a "fejlődő" térségekben operáló IMF fő hadműveleti területe Európára helyeződött át. Európa az új harmadik világ?

Nem tudok szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a felajánlók listáján olyan nyakik eladósosott országok is szerepelnek mint például Japán, vagy az Egyesült Királyság, nem is beszélve a legbőkezűbb adakozóról, az eurozónáról (200 milliárd), amelynek éppen a megmentésén fáradoznak. Az eurozóna tagállamai az IMF közvetítésével mentik meg egymást, és saját magukat. Lagarde köszöni az adományokat, és azonnali strukturális reformokat követel az európai vezetőktől.

Az adófizetők - és unokáik - pénzéből feltőkésített IMF továbbhitelezi az adományokat a rászoruló kormányoknak, némi kamat ellenében. Irigylésre méltő üzleti modell.

Látszólag a vonakodó BRIC (Brazília, Oroszország, India, Kína) országok is jobb belátásra tértek és beígértek némi aprót. Több cikk is megjelent az elmúlt napokban arról, hogy a BRIC államok a világgazdaságban megnövekedett szerepük miatt szeretnék, ha az IMF, és a Világbank döntéshozási folyamatában is jobban kivehetnék a részüket, még vezetőket is szívesen biztosítanának e nemes intézmények élére. Úgy érzik, hogy az érdekképviseletük nem áll arányban a növekvő gazdasági jelentőségükkel. Lagarde egyelőre nem engedett a zsarolásnak, de nem figyel eléggé. A világgazdasági erőviszonyok változnak, lassan de biztosan.

A március végi konferenciájuk után bejelentették, hogy a BRIC államok a Dél-Afrikai Köztársasággal karöltve, egy saját mega-bankot alapítanak.