Pénteken napvilágot láttak a felsőoktatási keretszámok, amelyek meghatározzák az intézmények állami ösztöndíjjal, vagy részösztöndíjjal támogatott tanulói létszámát, illetve az önköltséges képzés tandíjait.
Ingyen ebéd azonban senkinek sem jár, az állami támogatást élvező "szerencsés" diplomások a szabadságukkal fizetnek majd, az állam hallgatói szerződések keretében köti röghöz őket. Az ország határain belül kötelezően ledolgozott időszak a képzés időtartamától függően 6-12 év lehet.
A felsőoktatási reformok szükségességének - a hangzatos nyilatkozatok ellenére - elsősorban anyagi okai vannak, az államnak egyre komolyabb problémát okoz az oktatási rendszer finanszírozása.
A költségtérítéses viszonyba kényszerült tanulók számának növekedésével elengedhetetlenné vált egy új diákhitelrendszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a szerényebb anyagi helyzetű továbbtanulni vágyók részvételét a felsőoktatásban.
Munkanélküli diplomások, Ram Kumar,1956
A Diákhitel 2 program elindítását január 16-án jelentette be a kormány, amelynek keretein belül a diákok évente maximum 800 ezer forint adósságot vehetnek a nyakukba, ezt az összeget kizárólag tandíjfizetésre fordíthatják.
A leendő diákhitelesek számára a jó hír az, hogy az új diákhitel kamata maximum 2% lehet. Ez a piaci kamatoknál jóval kedvezőbb konstrukció természetesen csak állami kamattámogatással jöhet létre. Az valószínű, hogy az új rendszer rövidtávon csökkenti az állam felsőoktatással kapcsolatos közvetlen kiadásait, de hosszútávon több százezer, egyre növekvő számú diákhitel kamatkülönbözetét kell majd a hiteleket folyósító pénzintézeteknek utalnia. A diákhitelek kifutási ideje akár évtizedekig is eltarthat, a kamattámogatásos megoldás fenntarthatatlan helyzetet fog teremteni. A jövőben jelentkező költségek egyelőre felbecsülhetetlenek, a felsőoktatási reform, és az új diákhitel biztos nyertesei a bankok, amelyek hasznát az állam garantálja.
Az állami finanszírozás nem szűnik meg, csak átalakul.
A mondanivalóm számszerűsítve egy egyszerűsített példán keresztül így fest:
Tegyük fel, hogy egy leendő diplomás a tanulmányai finanszírozása érdekében 1600000 forint hitelt vesz fel a Diákhitel 2 program keretein belül.
Ez 2%-os támogatott kamattal 20 éves futamidővel körülbelül havi 8100 forintos törlesztőrészletet jelent, a diák összesen 1944000 forintot fog visszafizetni, amelyből a kamatteher 343000 forint. Ha a diákhitel 1 program kamatait vesszük alapul, ami jelenleg 8% akkor akkor az eredetileg felvett 1600000 forint kamatterhe 20 év alatt 1612000 forint. A különbözetet az 1269000 forintot a kamattámogatások keretében az állam fizeti ki. Ebben az esetben az eredeti 1600000 tandíj 1269000 forintjába kerül az adófizetőknek, és további 1944000 forintjába a diáknak, ami összesen 3213000 forint. A hitelt folyósító pénzintézet bevétele kb 1613000 forint ami szinte megegyezik a tandíj összegével. Az államnak sikerült 331000 forintot megspórolnia a diákon - ahhoz képest mintha a teljes tandíjat a költségvetés állná - miközben egy közel 2 milliós adósságot terhelt a leendő diplomásra. Gratulálok a felsőoktatási reformhoz.
Ez a rendszer gazdaságtalan, és csak a piaci kamatok összegének vagy a továbbtanulók számának drasztikus csökkenésével tartható fenn hosszútávon, azonban az is könnyen elképzelhető, hogy a következő kormányok valamelyike egyszerűen ejti majd a kamattámogatásokat.
