Körülbelül egy évvel ezelőtt gépeltem le először azt a meglehetősen merésznek tűnő kijelentést, hogy a 4-es metró soha nem fog elkészülni. Azt azonban én sem gondoltam volna, hogy a tervezett átadás idején talán már BKV sem lesz....

A tömegközlekedési infrastruktúra fejlesztését az elmúlt húsz év kormányai nagymértékben elhanyagolták. A folyamatosan veszteséges közlekedési vállalatoknak rendszeresen utalt adófizetői segélyek, csak a túléléshez voltak elengendőek, az összeomlás csak idő kérdése volt, amelynek  fenyegető jelei egyre sűrűbben, és nyilvánvalóbban jelentkeztek az elmúlt néhány évben. Nem állítom, hogy kizárólag az állam, vagy a főváros szűkmarkúsága vezetett idáig.

Express000 via Flickr

Talán nem a legjobb hasonlat, de a BKV lehetséges csődjével kapcsolatban nekem a hitelválságot kirobbantó amerikai ingatlanpiaci buborék jutott először eszembe.

A nyilvánosságra hozot emailek, és a bizottsági meghalgatások jegyzőkönyvei szerint a résztvevők nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a tánc hamarosan véget ér, de az üzlet  nagyon jól ment, hülyére keresték magukat az ingatlanközvetítők, a hitelközvetítők, a befeketési bankok, a hitelminősítők az építési vállalkozók, és még sokan mások. Amikor az első dominókat képező ügyfelek - akiket a saját lakás lehetőségének álmába ringattak, de már a szerződések aláírása pillanatában is hitelképtelenek voltak - megdőltek, a rendszert az állam pénzén mentették meg. Az összeomlás előtt felhalmozott magánprofit érintetlen maradt.

Nem az események sorozata, inkább a szereplők mentalitása emlékeztet a BKV ügyre.

A vállalat veztői még véletlenül sem izgatták magukat a jövővel kapcsolatban, felelősségvállalás ismeretlen fogalom volt a köreikben, és senki nem is várta el tőlük, hogy tisztában legyenek a kifejezés jelentőségével. A fizetésüket, és az év végi jutalmaikat nem befolyásolta a cég eredménysége, és okkal hihettek abban, hogy a BKV soha nem szűnhet meg, a keletkezett hiányt az állam majd valahogy kicsengeti.

Ha csak feleannyi erőfeszítést és figyelmet fordítottak volna a vállalat problémáinak a megoldásaira, mint a meglehetősen innovatív magánvagyon-gyarapítási technikák kidolgozására és kivitelezésére, már régen nem itt tartanánk.

Az öncélú, társadalmi érdekeket semmibevevő harácsolásban az aktuális kormányzatok is aktívan részt vettek, többek között úgy is, hogy a megfelelő jutalmazási (ösztönző) és büntetési (felelősségrevonási) mechanizmusok alkalmazásától nagyvonalúan eltekintettek.

Természetes, hogy mindenki a saját érdekeit tartja elsősorban szem előtt, azonban egyáltalán nem lehetetlen olyan vezetési strukturák kialakítása, ahol a személyes érdekek nem állnak ellentétben a közösség érdekeivel, ahol a javadalmazás összhangban áll a teljesítménnyel.

A BKV jelenlegi helyzetéért felelős személyek nem busszal járnak, de szerintem sokat javíthatna a helyzeten ha a tisztelt képviselő urak, köztisztviselők, és az állami közlekedési vállalatok vezetői a hivatalos ügyeik intézése közben kizárólag a tömegközlekedési eszközöket vehetnék igénybe.

thekeithhall via Flickr