Az általános közvélekedés szerint korunk szocialista, illetve kommunista országai közé tartozik Kína, Észak-Korea, és Kuba. Kínával kapcsolatban egyszer már leírtam, hogy véleményem szerint nem tartozik a szocialista kategóriába, ugyanúgy ahogy Észak-Korea, és Kuba sem. Akkor azzal érveltem, hogy azokat az országokat tekinthetjük szocialistának, vagy kommunistának amelyeknek a kormánya a szocializmus, vagy kommunizmus felépítésén munkálkodik. A fent említett három országban a hangzatos jelszavak, és a vörös zászlók ellenére a piacgazdaság építésén fáradoznak (több-kevesebb sikerrel), viszont a vezetésük egyszerűen nem kíván megválni a hatalom gyakorlásának privilégiumától. A kommunizmus bukásának hivatalos beismerése esetlegesen az aktuális vezetés háttérbe szorulását, vagy bukását is magában hordozhatja. Ezért csak reformálnak, miközben a piacgazdaság felé közelítenek óvatos léptekkel, ezzel párhuzamosan azonban egyre távolodnak a hagyományosan baloldali célkitűzésektől.
A kérdést most azonban nem gazdaságpolitikai hanem társadalmi vonatkozás tekintetében szeretném megközelíteni. Mit is takar pontosan ez a két ideológiai irányzat?
A szocializmus (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. - wikipedia
Karl Marx és Friedrich Engels 1848-as Kommunista kiáltványa óta a kommunizmus kifejezés elsősorban az általuk leírt osztálynélküli társadalmat, illetve az ennek megvalósítására létrejött politikai ideológiát (marxizmus) és mozgalmat jelenti. - wikipedia
A kommunista, és szocialista pártpolitika, és gazdaságpolitika nem önmagáért való, csak az eszköz szerepét tölti be a társadalmi egyenlőség, az osztálynélküli társadalom megvalósítása érdekében. Marx, Engels és társaik tanai szerint a társadalmi egyenlőség előmozdítása volt az egyetemes célkitűzés.
Tekinthetjük-e az imént felsorolt országokat kommunistának a társadalmi egyenlőség szerint? Nem valószínű, de ez viszonyítás, és meghatározás kérdése.
A társadalmi egyenlőséget több szempontból definiálhatjuk. Általában minden állam garantálja a törvény előtti egyenlőséget a polgárai számára, legalábbis papíron. A társadalomban elfoglalt helyet szerintem elsősorban a piszkos anyagiak határozzák meg, a jövedelembeli különbségek.
Ha elvonatkoztatunk a belénk rögzült jelentéssel akkor talán igaznak tekinthetjük, hogy azok az országok sorolhatók a valóban szocialista országok közé ahol kisebbek a jövedelembeli különbségek, kisebb vagy legalábbis csökkenő tendenciát mutat a társadalmi egyenlőtlenség,
A különböző országok lakosságának jövedelembeli különbségeinek kimutatására általában a GINI indexet alkalmazzák. Nem tökéletes, de néhány következtetést le lehet vonni az adatokból.
A GINI index hiányosságai közé tartozik, hogy nem érzékelteti a társadalmi különbségek kialakulásának okait, a lakosság lehetőségeit, és képességeit, a feketegazdaságból származó bevételeket, a korrupciót, illetve, hogy csak az aktuális jövedelmet veszi figyelembe a felhalmozott vagyont csak akkor, ha az aktívan hozzájárul a bevételekhez.
A GINI index adatai alapján a világ abszolút szocialista országa Svédország. A gazdasági egyenlőség szempontjából rendkívül jól szerepelnek még a többi Skandináv országok, valamint Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Fehéroroszország, és Magyarország is.
A következő körbe Európán kívül Mongólia, Kazahsztán, Kanada, Ausztrália, és Dél-Korea, és Banglades fért bele.
Észak-Koreáról nincs adat, de valószínűleg nem szerepelne a szocialista táborban, az alacsony keresetűek, és a pártelit jövedelme között óriási a különbség. Kína, és Kuba sem tekinthető a gazdasági egyenlőség tekintetében szocialistának.
A fenti térkép azonban csak a pillanatnyi (2009) állapotokat tükrözi, azt sem árt tudni, hogy egy adott országban csökkenek, vagy éppen növekednek a különbségek. Ha csökken akkor az egyértelműen az egyenlőség felé haladás jele.
Például Venezuelában, és néhány egyéb dél-amerikai országban a jövedelmi különbségek elég jelentősek, de komoly erőfeszítések történtek az elmúlt években a különbségek enyhítése érdekében.
Ellenkező a helyzet az egykori európai, hagyományos értelemben vett szocialista országokban, például Magyarországon, amelyekben - legalábbis a GINI index adatai szerint - alacsony a jövedelmek közötti különbség, azonban a társadalmi egyenlőtlenség látványos növekedésnek indult az elmúlt években, az alsó, és a felső 10% jövedelmi viszonyainak tekintetében.
Ha figyelembe vesszük az aktuális jövedelembeli különbségeket, és a társadalmi különbségek változásainak irányát is akkor egyértelmű, hogy a szocializmus, tehát a társadalmi egyenlőség elvárásainak a skandináv országok felelnek meg a legjobban a 21. században.
Hatalomátvétellel, forradalommal nem sikerült tartósan a társadalmi egyenlőség irányába mozdulni, a "megvalósult", felülről épített szocializmus nem tudta megoldani a centralizáció természetébe kódolt problémákat amelyekre Albert Einstein is felhívta a figyelmet:
" Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy a tervgazdaság önmagában még nem szocializmus. A tervgazdaság mint olyan, az egyének teljes rabszolgaságát is magában hordozhatja. A szocializmus megvalósításához feltétlenül szükséges választ találni néhány nagyon súlyos szociálpolitikai kérdésre: a nagymértékű politikai, és gazdasági centralizáció keretein belül hogyan lehet meggátolni, a bürokrácia teljhatalmát és gőgjét? Hogyan lehet az emberi jogokat garantálni, és ezáltal biztosítani a bürokrácia hatalmának demokratikus ellensúlyát?"
Noam Chomsky szerint a szocializmus legnagyobb ellensége Lenin volt.
A skandináv modell a tervgazdaság, és széleskörű államosítás helyett a stabil, versenyképes piacgazdaságra épülő arányos adóbevételek hatékony újraelosztásával biztosítja a társadalmi egyenlőség határozottabb érvényesülését.
Ez a bejegyzés A másik bal címmel jelent meg ezen a blogon, november 11-én.
