sorok között

Egy leszokás története

2013. május 25. - Politikai Ateista

Szia!

Az index-en akadtam bele a blogodba és a felkérésre írnék. Kérlek maradjak névtelen a történetben, mert nem is igazán a személyem, inkább az út a fontos.

17 éves koromban szoktam rá a dohányzásra, mint szerintem legtöbben közülünk. Nem menőnek akartam látszani, barátaim között egyszerűen az volt a normális, ha valaki dohányzik. Így jutottam el a heti egy doboztól tizenkét év kemény munka után a napi egy pakli magasságig.

Többször is megpróbáltam letteni a rudacskát, de néhány nap gyötrelem után mindig feladtam. (pl. az éjszaka közepén képes voltam kocsiba ülni és elzarándokolni egy benzinkútig, hogy meglegyen a betevőm három nap füstmentesség után…)

Így történt idén januárban is, a szilveszteri  „sohatöbbetnemgyújtókrá” utáni harmadik napon. Kaptam viszont karácsonyra egy biorezonanciás leszoktató kezelésre szóló kupont. Szkeptikus ember lévén nem sok bizalmam volt hozzá, de mivel január végén lejárt a kupon, gondoltam, adok ennek is egy esélyt. Egy csütörtök délutánra kaptam időpontot egy informatív telefonhívás után. Annyit kértek tölem, hogy kezelés előtt szívjak el egy cigit háromnegyedig, a csikket pedig vigyem magammal.

Eljött hát a napja a dolognak. Egy budapesti belvárosi utcába volt a rendelő egy kis lakásól átalakítva. Odaértem, bagót elszívtam, csikket elraktam ahogy kérték. Ezután röviden tájékoztattak a gép működéséről: az elszívott csikk alapján meg lehet állapítani a dohányzási szokásaimat, napi nikotinbevitelem. Ezután három fém lemezt erősitettek a testemre és egy kb fél órás kezelés következett. Semmilyen fájdalommal nem jár, valójában közben kellemesen elbeszélgettem a gépet kezelő úrral, aki mint kiderült földim és innen is üdvözlöm.  Az eljárás közben a gép olyan rezgéseket küld a testnek, amitől a nikotin sokkal hamarabb kiürül a testből. (Kb. én is olyan jót mosolyogtam ezen, mint most te, kedves olvasó). Legyen, gondoltam.

Eltelt a fél óra, levették rólam a lemezeket, azt az utasítást kaptam, hogy igyak minnél több folyadékot a következő napokban, akkor is, ha kvázi nem vagyok szomjas. Valamint, megkaptam az utolsó elszívott cigimet egy kis műanyag zacskóban, ha nagyon rámjön a bagózhatnék csak szagoljak abba bele, elveszi majd a kedvem. (a kis dekk azóta is megvan, bár inkább csak kabalából).

Az első három-négy nap nehéz volt, amíg valóban fizikailag is függünk a nikotintól. Ekkor tényleg rengeteg vizet ittam, és próbáltam másra fokuszálni, ha jött az inger. Ezen felül az első füstmentes nap elolvastam Allen Carr: Leszokni a dohányzásról? Így könnyű című könyvét. A mű egy teljesen más irányból közelíti meg a dohányzás témakörét: nem arról mantrázik, hogy a cigaretta mennyire káros, hanem, hogy mennyire értelmetlen. Önmagában is teljesen élvezhető olvasmány.

Tény ami tény, eltelt egy hét, majd kettő. Közben többször is voltam szórakozni, sörözni, akár dohányosok között is, de nem gyújtottam rá, nem éreztem szükségét. Viszont jót szórakoztam bagós barátaimon, akik hitetlenkedve fogadták a tényt, hogy én már nem tartozom „közéjük”.

Minden nappal könnyebb lett, keztem érezni a valódi pozitív hatásokat is. Visszajött a szaglásom, és az ízek is intenzivebbek lettek és fizikálisan is sokkal aktívabbnak érzem magam. Hazudnék, ha azt mondanám, nem jött fel egy pár kiló, de azt megfelelő életmóddal ki lehet kerülni. Dióhéjban a több mozgás, kevesebb zsíros és nehéz étel kettőse nekem elég volt.

Most ott tartok, hogy négy hónapja nem gyújtottam rá, és bánom, hogy elvett az éltemből 12 évet egy ilyen öngeneráló, értelmetlen függés.

Remélem, van akinek tudtam segíteni.

Üdv.

Ha Te is szeretnéd megosztani a leszokásod történetét, illetve a dohányzással kapcsolatos egyéb tapasztalataid, amelyek esetleg segíthetnek motiválni másokat a füstmentesítésben, akkor az emailt ide küldheted: nemzetibago@gmail.com.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sorkoz.blog.hu/api/trackback/id/tr345312631

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzerződésSertés 2013.05.25. 08:58:23

Édesanyám pontosan ugyanígy szokott le arról a sz@rról. Hatvanévesen(!) negyven évnyi dohányzás után elment egyetlen kezelésre és soha többet (tíz éve) nem gyújtott rá. Igaz, nála nagy mozgatórugó volt, hogy mindezt ijedtében tette: épp akkor diagnosztizáltak tüdőrákot a (szintén dohányzó) testvérénél.

IamTwo 2013.05.27. 11:41:56

Csak lehet valami ebben a bioizében, egy kolléganőm is így tette le a cigit.

Nekem szerencsére elég volt egy nagy (akkor már harmadik) elhatározás. Első 6 hónapot kell kibírni, utána sétagalopp. (13 évi dohányzás után)