A krimiírók - és nem kevésbé a bűnözők - fantáziáját emberemlékezet óta foglalkoztatja a tökéletes bűntény lehetősége. Ők általában arra koncentrálnak, hogy az elkövetők hogyan is maradhatnának láthatatlanok az igazságszolgáltatás szemei előtt. A valóságban azonban nem ez a helyzet. A tökéletes bűncselekmények a közvélemény orra előtt zajlanak, az elkövetőknek eszük ágában sincs bújkálni, az újságok címlapjain szerepelnek, és bizottsági meghallgatásokra járkálnak. Az ő bűntetteik nyilvánosak, egyszerűen csak nem járnak következményekkel.

A világtörténelem eddigi legnagyobb, éveken keresztül űzött csalásának, a Libor és Eubor kamatlábak manipulálásának, ha lesznek is felelősei, természetesen akkor sem fognak érdemi büntetésben részesülni.

A pénzügyi területet érintő belsős ügyekkel kapcsolatban, a megszokott módon csalásról, vagy bűncselekményről szó sincs. Még a kifejezést is kerülik, tévedésekről, morális és etikai problémákról beszélnek a "szakértők". Sőt, olyan nyilatkozatok is napvilágot láttak már amelyek szerint a Barclays, és Bob Diamond gyakorlatilag az áldozatai a botránynak.

A 2007-óta 120 millió angol font fizetést és jutalékokat kitermelő Bob Diamond nem az egyetlen "áldozat", néhány, a pénzügyi tápláléklánc alján álló tradert is elbocsátottak.

Ha el is hisszük azt a képtelenséget, hogy néhány trader képes volt éveken keresztül, feltűnés nélkül manipulálni a bankközi kamatlábakat - ami körülbelül annyit jelent mint ha a Sukoró-ügyben az MNV portását találnák felelősnek - akkor felmerülhet a kérdés, hogy milyen belső felügyeleti rendszer működik a világ legjelentősebb pénzintézeteinél. Fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak az alkalmazottaik?

Az angol pénzügyi felügyelet egyik munkatársa szerint a közvéleményt talán zavarja, hogy a pénzügyi szektorban a botrányok után nem hullanak fejek. Nem tudom, hogy a közvélemény általában mit gondol erről a kérdésről, de engem tényleg nagyon zavar, hogy egyesek milliókat károsítanak meg minden következmény nélkül.

Akit részletesebben érdekel a Libor-botrány ajánlom az Al-Jazeera Inside Story című műsorát. (Különösen érdekessé teszik a beszélgetést Max Keiser dühkitörései)