A Dow Jones IA május elsején 2007-óta nem látott magaslatokba tört, az S&P 500 16 pontot erősített. A munka ünnepe remekül telt a Wall Street-en, és Londonban is.
A tőzsdék pozitív eredményei köszönőviszonyban sincsenek napjaink gazdasági valóságával, az Egyesült Államokban, és Európában legalábbis biztosan nem. Ezzel már foglalkoztam itt. Az alapvető gazdasági mutatók siralmasak, a munkanélküliség növekszik, az ingatlanárak zuhannak, az országok nyakig el vannak adósodva, a kormányok megszorítanak, mindezek ellenére a piacok dübörögnek.
Az egyik általánosan elfogadott magyarázat szerint, ez azért van, mert a vállalatok a globális recesszióra a hatékonyság növelésével - a munkaerővel kapcsolatos költségek csökkentésével - válaszoltak. Ehhez a legtöbb esetben a kormányok is asszisztálnak - a munkavállalói jogok megnyírbálásával, és deregulációval - a gazdaságaik versenyképességének növelése érdekében. A probléma ezzel csak az, hogy munkanélküliség, illetve az alulfoglalkoztatottság növekedésével a vásárlóerő is csökken, a vállalatok termékeit, és szolgáltatásait egyre kevesebben engedhetik meg maguknak legyenek azok akármilyen hatékonyan előállítva.
Vannak kevésbe népszerű magyarázatok is, de ezekkel inkább egy másik bejegyzésben foglalkozom.
A tőzsdék pozitív teljesítményét sokan a recesszióból történő kilábalás jeleként azonosítják, én ezt azonban óriási tévedésnek tartom, és egy kicsit Münchausen báró történetére emlékeztet, amikor a saját hajánál fogva húzza ki magát, és a lovát a mocsárból. Nem tudom elképzelni, hogy a különböző vállalatok papírjainak áremelkedése választ tud adni az alapvető gazdasági problémákra.
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de nagyon fájdalmas landolásnak leszünk majd a tanúi, amikor a valóság, és a tőzsdindexek találkozni fognak.
