sorok között

Társadalmi Katasztrófa

2011. augusztus 02. - Politikai Ateista

Itt egy remek cikk a Napi.hu -ról. Látszik, hogy nem ők dobták össze.

A cikk névtelen szerzője remekül betalált, az egyetlen problémám az írással, hogy már sokkal korábban is megjelenhetett volna. (Nem mintha sokat változtatott volna a helyzeten.

A svájcifrank alapú hitelek tömeges bedőlése, nem csak azokat érinti akiknek hitelei vannak, közvetetten mindenki szembesülni fog a következményekkel.

Társadalmi katasztrófával fenyeget a svájcifrank-árfolyam

Napi Gazdaság

A bejegyzés trackback címe:

https://sorkoz.blog.hu/api/trackback/id/tr673121266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúrófény 2013.11.02. 04:30:21

A Remete levele:közreadja a címzett

Kedves komám Gábor

Régön írtam má’. Tudod, a szemem is romlik má, mint a pógári menyország ígérete, kezem is reszket, mint ezek a komminizmus kísértetétől. Fijatal koromba, kétféle gazember vót, a keskeny bajszú, ez a kóbikat üldözte, meg a tömött bajszú, ez meg a gazdagokat! Szóval egyet, üldöztek, oszt a pénzét akarták! A háborút a tömött bajszú nyerte, oszt béggyöttek, itt maradtak az oroszok!
Kutya világ jött, kutyának se kívánom. A semmi emberek lettek a hangadók! Addig szava nem vót, se becsülete, mer a munkát kerülte, mint a pocsolyát a lyukas bocskorával. Szóval a semmi emberek közt, szava lett! (Hangot adott véleményinek, mint üres hordó, ha üti a sarló meg a kalapács! Attól lesz néki kalács, ha elveszi a másét! Amikor aztán a másé elfogyott, jött a kopp! Mint Petőfi mondta: „s a pókok szeme koppant!” Hamar eljött, aztán csak hálójukat lepte, nehezítette a por!) Először a nyilasok pofáztak, aztán átállottak kommonistának! Most meginyt nyílassal próbálkoznak, mint hallom! A hun lett az eszme, ahun nincs már semmie! Becsület, tisztesség odalett, mint élet az eszmékbűl! No, újat egyse tud, játssza az észét, elővesz másik téveszmét! Annak rozsdás kolompját rázza, birka nép, megy utána. Fél mint a pulitúl, meg kimarad a bulibúl, ha másképp béget! Hallom komondorral is próbálkoznának, de nem működik az, pórázon tartva!
Tudod, még az álmosításkor, vagy államosításkor, gyön éjjel az öreg gulyásom, báró úr, elveszik a marhát! Vegyék, feleségül! Mondom néki! De én velem mi lösz! Ne félj, a ganajozó villát nem veszik ki a kezedbűl, hivatalodhoz se értenek, egy bóhás kutyájuk ha vót! Úgy lett! Ő maradhatott az istállóba, nékem menni kellet a kastélybúl. Kifele! No, rájuk dőlt az is, mint rendszerük! Amint az orosz kiment, nékik végük lett! Mára, gyerünk új imára! Magukénak ébresztették az álmosított vagyont, de az nem ébred! Hozzáértés nékül a tulajdon is csak szart ér! De nem jön rá!
„No a hazugság jobban teljesít!” Mondják, de el is hiszik? Tisztába vannak e vele, mint onokám a szaros pelenkába! Nincs ki tisztába tegye! Finnyásak, mint Diszkó tündérek, cseléd meg mán nincs! Legfeljebb „Cselédkönyves” firkász az újságnál! Azt se veszi senki, Megjött a népnek az eszi. Meg a Médiákból ingyen öntik fülibe a hantát! Munkanélküli, mer nem ismeri a kapát!